Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nosztalgia

2015.06.30

 

 

Lágy estellés a tájat becézi,
Nyug-vörös fénye szívem igézi,
Pille szárnyán megcsillan,
                        elillan
Régi alkonyok báját idézi.

 

Felrémlik a múlt homályos árnya,
Messze visz az emlékezés vágya,
Magasan fent lebegő
                        remegő
Hajdan-álmok elveszett szárnya.

 

Vadvirággal pompázó nyári rét,
Kacajjal ringató gyermeki lét,
Régi mesék dallama,
                        balzsama,
Búcsúzó fény súg nekem ó igét.

 


A régi rét, a régi táj, a ház…
A meséken megkopott már a máz.
Emlékektől roskatag
                        vén falak,
Köztük hány mostba-kúszó gaz tanyáz…

 

Halkan rebben a múlt tündérszárnya,
Álom-emlékek hű őr-árnya
Ködbe vesző, hallgatag
                        bús alak,
Lassan beolvad az est-homályba…