Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Más-világ

2008.05.28

Más-világ

 

„karnyújtásnyi elérhetetlen távol a csillagoktól,
 forgok, keringek egyedül”

 

 

Kép

 

 

 

 

Halál-hideg magány-világ

Űzi messze a lelkemet.

Gömbhalmazok közt suhanok

Míg az öröklét eltemet.

 

El innen messze, messze el,

Tovább, csak tovább suhanok,

Nincs akadály, nincs félelem,

Nem állják utam csillagok.

 

Nincs határ a végtelenben,

Van-e hát végső pusztulás?

Lehet sír egy fekete lyuk,

Vagy szupernóva robbanás?

 

Új csillagok, új életek

Születnek a pusztulásból

Az űrfekete semmiben

Taszításból, és vonzásból.

 

Az őrült száguldás helyett

Csak nyugalom, és csöndesség,

A határtalan időtlen

Maga a tökéletesség.

 

Vörös óriás, fehér törpék,

Tündérködök villanása,

Mesevilág álomképek

Kristályfényű csillanása

 

Gyengéden körülölelnek,

Hogy érezzem, itt a helyem

Lassan ringat Tejút bölcsőm,

Csillagpárnán nyugszik fejem…