Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csendes Titkok

2010.01.27

Por üli meg némán a sárgult lapokat, 
Regékké gyúrva a régenmúlt napokat. 
Könnyáztatta sorok... - kusza szívre valló, 
Padlás sarkába bújt, elfeledett napló. 
Rózsaszirom egykor csendben a hantra hullt... 
Csatos bőrkötéssel magába rejt a múlt...

Jégvirágos üveg les a kinti tájra, 
A tél dérdíszeket akaszt a faágra, 
Fehér takaróra csipkéből szőtt álom. 
Jéggé fagyott szívem örök télbe zárom, 
S szemfedőmmé teszi a szélhordta havat... 
Csillanó lélekfény, tükörnyi jég alatt...

 

Kép