Lir Morlan

Két karját az ég felé tárja,
A világot a tenyerén tartja,
Rúnákkal díszes sötét talárja,
S ősi igéket mormol az ajka.

Parázsként izzó jelek fénylenek,
Kavargó erő-örvény a légben,
Halált ígérnek a jégszín szemek,
Ezüst szenvedély villan az éjben.

Átkokat idéző halk suttogása,
Valószövetbe mély lyukat hasít,
Célt nem vét, biztos, gyors támadása,
Léleksikolytól borzong meg a sík.

Fagyott szívének jegét enyhítő -
Kezében biztos játék - a Végzet.
Nem dacol vele élet, se idő,
Kavargó erő, ősi igézet...