Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kivénhedt örömlány balladája

2009.08.02

 

A kivénhedt örömlány balladája

-Villon után kullogva

 

Szakadt ruhámat megigazgatva,
Vár rám a megszokott utca sarka,
Hol minden áron alul kapható.
Arcomra vastagon púdert rakva
Hazug bókokat nem várva, kapva,
Jól látszik az, ha minden eladó.
Nem keressük már a magunk kéjét,
S jön a férfinép, csodára várva,
Nem számít kibe mártja pengéjét,
Így állunk mind az utca sarkára.

Egykor így volt: Szép Marie-nak hívtak,
Szemeimről szonettet is írtak,
Arany hajam dúsan omlott alá,
Arcomon halovány rózsák nyíltak,
A kezemért ökölpárbajt vívtak,
S ifjak gyűltek az ablakom alá.
Ámde apám elkártyázta jussom,
Lakbér, étek, mindnek ez az ára,
Hogy Marie dologházba ne jusson,
Így állunk mind az utca sarkára.

Mára seggem már ráncokkal teli,
Nem holdkaréj már, bőven a teli,
S a púder alatt karikás szemem,
Bár két mellem a hasam veri,
Vén vaginám még mindig kéjteli,
És fürge maradt még szám, s a kezem.
Ruhám még elfedi a hibákat,
Kacsintva részegek sorára
Még pár évig hazudhatok vágyat,
Így állunk mind az utca sarkára.

Ajánlás:
Jóuram, ki állsz sorodra várva,
Szorító szűk'ség kínoz gyatyádba'
Ne feledd mennyi örömöd ára,
Mi is vágyunk a dús vacsorára,
Így állunk mind az utca sarkára.