Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


5- A Főpap

2009.01.22

5- A Főpap

Eljött az idő. Ruhádnak díszei, az áldozati ékszerek csillogása minden pillanatban emlékeztetnek, miért is vagy itt. Előre lépsz.
Szíved verése még a dobok hangját is elnyomja. Tudod, mit teszel, mégis, oly kétségek járnak át, melyről embernek fogalma nem lehet. Félelmed lüktetve tölti be ereid, és csontod legmélyéig hatol.
Kezed nem remeghet, amikor felemeled. Mozdulatod gyönyörű, akár egy tánc, pontosan követi a szertartás menetét. Mintha nem is te lennél.
Megérinted a koponyát. A benne áramoló erők kiszabadulnak, és kavarogva öntik el a világot, hogy végül majd alakot ölthessenek.
Tested megfeszül, és görcsbe rándul, ahogy minden izmod összehúzódik. Kínzó fájdalom lüktet végig rajtad, nem eresztve el egyetlen lélegzetvételnyi időre sem. Ujjaid karmokként marják a kezed alatt fekvő másik kezet, érzed, ahogy körmeid a bőrébe vájnak. A koponya izzó ragyogásán túl látod a kérlelő, könyörgő, fájdalmas tekintetet. Eresztenéd, de nem tudod, nem vagy ura testednek.
Elmédbe forró pengeként hatol a fájdalom, ahogy idegen képek villannak fel előtted. Saját születésed, és a tudat, ő lesz az utódod… A szertartás, amint fiatalon állsz ott, és elődöd fekszik le lábaid elé, majd annak az elődje, és annak az elődje, hosszú sorban, végig, századokon át.
Már nem látod a való világot, csupán a felgyűlt ezernyi élet képeit. Születést, halált, tudást, és bölcs döntést, népeket elsöprő hibát, és mindent felemelő tiszta tudást… Százak kínhalálát halod, mások boldogságán mosolyogsz, gyötrő szenvedéllyel kívánsz sosem látott asszonyokat… Elmédet borító képek ezreivel szállsz szembe, hogy önmagad maradhass, és fogadod magadba őket, fejet hajtva erejük előtt.
Az égető fájdalom fehéren lüktető izzássá hevül, meg kell szakítanod a gondolatfolyamot, különben magával sodor, különben elporlaszt, elpusztít, végleg  megöl! Meg kell szakítanod, el kell hogy tereld a folyamot, nem számít, hogy mi lesz akkor, nem számít, mi vész el, nem számít, már sem a szertartás, sem a néped, de ezt meg kell állítanod, ezt nem élheted túl!
De hiába minden… Tested már rég nem enged akaratodnak, görcsösen vonagló porhüvelyedet nem képes irányítani ostrom alatt vergődő tudatod. Véged van… érzed,,, tudod… elvesztél!
Át kell add magad a folyamnak, hagynod, hogy elborítson, elsöpörjön, megtisztítson, és megöljön. Nem tehetsz ellene… Ami elkezdődött, minden véget is ér…
Ujjaid lassan engednek. Az öreg szeme fakón mered a semmibe, épp oly üresen, ahogy a koponya szemgödrei tekintenek vissza rá. Látod saját holttested… Az elődét… Az utódét… Az egykorvolt egyesülését az eljövendővel… Most már te vagy ő. Minden fájdalmával, és emlékével. Ahogy te vagy az Ő elődje is, meg annak elődje. Százak… És mégis te magad. Egy új személy. Minden tudásával ezer évnyi kutatásnak. Te vagy az, akire vártak. Te vagy az, aki vezet, aki az istenek szavát suttogja, és a törvényt az égre kiáltja. Te vagy az Elmúlt, az Új, és az Eljövő! Te vagy a Főpap…

 

A mappában található képek előnézete Tarot