Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3- Az Uralkodónő

2008.07.22

3- Az Uralkodónő
 

- Igenis, felséges asszony…
A szolgálólány távozik. Nem lehetsz egyedül, csak a hálószobád magányában. És még itt sem teljesen. Öltöztetőnőd legalább igaz barát, akinek a keble hűen őrzi titkaid. 
Végre nem figyelnek kapzsi pillantások, és követelő tekintetek. Végre az lehetsz, néhány pillanatra, ami olyan nagyon szeretnél lenni… nő. Fájdalmaddal, magányoddal, gyengeségeiddel, és vétkeiddel. Végre leteheted az álarcot, amit kényszerűen hordasz minden nap, minden órájában. Az Uralkodó sérthetetlen, tökéletes, bűntelen, és szenvtelen álcáját. 
- És most mit teszünk, úrnőm?
Mit teszünk? Mit tehetnénk? A torkodat szorító erőtől alig kapsz levegőt. Nem sírhatsz.  Oly nagyon fáj… Másnak ez miért olyan egyszerű, miért könnyű? 
Uralkodó vagy. Egy nemzet sorsának kovácsa. A királynő, aki férfiakat megszégyenítő erővel kormányoz.  Nő, aki nem lehet asszonnyá, soha… és akit titkainak súlya a poklok legmélyére ránt.
 - Hívd ide a Lordot. Titokban érkezzen. Nem akarom, hogy tudjanak róla, hogy beszélünk. Ezúttal olyasmiről kell szót váltanunk, amit nem hallhatnak avatatlan fülek.
A megfelelő emberekre kell hagyatkoznod. Ezúttal mindennél fontosabb a diszkréció! Valaha úgy hitted, hogy ha az ember szíve megszakad, többé ne érinti meg semmi. És most megtanultad, hogy az összetört szív örökké fáj. Soha el nem múló kínt okoz minden tovább-élt-pillanat.
Sosem mész férjhez. Bár döntésed miatt egy ország lázad. Sosem osztod meg az ágyad senkivel, sírodra azt vésik majd „A Szűz királynő”. De nem lesz igaz. Átadtad magad a szerelemnek, engedtél a szívednek, és karjaidba fogadtad azt, akit az ég neked küldött.
És most minden bűnöd árát százszorosan fizeted meg! 
Még nem vetkőzhetsz, nem térhetsz nyugovóra. Legbizalmasabb tanácsosodat kell fogadd, de olyan helyen, ahol más nem szerez tudomást róla. 
A méhedben növekvő gyermek szerelmed legszentebb záloga. És az ember, akiért a királyságod adtad volna, akiért lemondtál volna néped, és az ég kegyéről, megtagadta, ellökte szíved, és gyermeketek halálát kívánta. Nem akart változást. Nem akarta elveszíteni a hatalmat, amit általad nyert.
És ezzel megölt minden reményt, minden álmot, minden örömet és boldogságot, melyet titkon reméltél, és dédelgettél. Itt maradtál a lehető legmélyebb magányban egy gyermekkel a szíved alatt, akit sosem nevelhetsz fel. Uralkodnia kellene… Országok irányítása, népek vezetése lenne a feladata, háborúk megnyerése, és ellenségek leigázása, uralkodóházak egyesítése, a bűn kisöprése! Nagy dolgokra születhetne. A te véred! Apád dicső vérvonala! És titokban, lopva kell majd kicsempészni anyja karjaiból a fagyos éjszakába, hogy idegenek nevén, idegenek kegyéből éljen, és nevelkedjen, jogos örökségének fájdalmas veszteségében.
- Előkészítem az utazást úrnőm.
Most eszmélsz csak. A lord mindent a helyére tesz. Hűségéhez, személyéhez nem férhet kétség. Az orvos mindennap beszámol neki. Ideje, hogy elvonulj a figyelő szemek elől, mielőtt szárnyra kap a szóbeszéd. 
- Hasvízkór. Ez a hivatalos betegség. Míg kikúráljuk felségedet, vidéki birtokán teljes nyugalomban pihen. A gróf pedig…
- A gróf kiküldetésbe megy- mondod keményen, és átnyújtod az elkészített iratokat. Messzire küldöd. Ahol nem láthatod, nem árthat nektek. A gyermek életét meg kell óvnod. És a népedet is. Le kell, hogy mondj a szerelemről. Le kell, hogy mondja a vágyakról, és az álmokról. De túl nehéz lenne nap, mint nap újra látni. Száműzöd. Olyan feladatot kap, amiből nem térhet vissza. 
- Nem kívánom látni. 
Elfordulsz, hogy ne lássák a fájdalmad.  Kitépett élő szíved még mindig fájdalmasan lüktet saját szavaid súlya alatt.
Mindent elvesztettél.
Egyetlen szóval elvett tőled mindent. A gyermekedet, a jövődet, igaz és egyetlen szerelmedet.
De nem nézhetsz vissza! Kötelezettséged van! Anya vagy, aki óvja gyermekét. Uralkodónő, aki védi nemzetét. Azt kell tenned, amit elvárnak. És úgy is lesz!