Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1- A Mágus

2008.07.08

Az orákulum álmai

 

Tarot-mesék

 

1 – A Mágus

 

Arra miért is gondolnál, hogy valakinek fáj, ha kiásod frissen eltemetett halottját, hogy kitépd a szívét... Ilyesmivel nem kell, foglalkozz, neked csak arra kell figyelned, hogy a célod elérd. Hisz ez a cél oly magasztos, és oly naggyá tesz, hogy felesleges apróságokra pazarolnod a figyelmed.
Ha célt érsz, ha megkapod, amire vágysz, ha véghezviszed, ami még nem sikerült másnak, mit számít az idegenek könnye?
A Könyv.
A Könyv, amit nem használsz, amin túlnőttél már, aminek minden szava csupán alap számodra.
Másnak egy élet kevés, hogy megértse, és megtanulja.
Neked kevés volt ahhoz, hogy önmagadra lelj. A benned égő erő fényessége elhamvaszt mindent körülötted. Kordában tartott hihetetlen energiád felperzseli a halandók világát. Nincs már célod a könyvvel. Mások számára értékesebb több száz életnél. Hányat oltottak ki miatta, hány száz ember vére folyt, mennyi jajkiáltás, mennyi fájdalom óvta századokon át! A benne összegyűjtött bölcsesség a sajátod, ott él benned, tanulnod sem kellett.  És most több vagy ennél, több, annyival, hogy használni sem tudod. Századok fájdalma vált semmivé, és értéktelenedett el a születéseddel.
Most már tudod, ki vagy. Most már tudod, mi vagy!
Lehunyt szemmel rajzolod a jeleket, melyek új mágiát, új erőt adhatnak. Oda sem kell nézned, lelkedből fakadó, ősi tudás, nincs szükséged rá, hogy megsúgják, hogyan kell. A rituálé részletei készen állnak. Már nem hiányzik más, csupán az Erő. Te magad.
Idegen szavak csendülnek ajkadon, sosem mondott szavak, ismeretlenek, mégis érted, tudod, érzed őket. Belsőd átjárja a perzselő tűz, felemel, és magába olvaszt. 
A jelek felizzanak körülötted, az áramló energiák felkorbácsolják a levegő nyugalmát. Forrón kering körülötted az erő, magával ragadva tudatod. A kristályok, melyekkel megpecsételted a rúnákat, felemelkednek, és összeroppannak az új Valóság alatt.
Érzed. Látod. Tudod. Ez Az! Ez Minden!
Ez volt benned, amióta először eszméletre tértél!  
Lelked kiszabadul eddigi börtönéből, hogy végre önmaga lehessen.
Ezt kerested, óvtad, titkoltad. És most valóra váltottad. A mágus magáévá tette a Mágiát, és annak minden erejét és tudását.
A szív lassan összeaszik előtted az asztalon, hogy végül porrá omoljon. Egy nappal ezelőtt még dobogott; most már semmi.
Véred lecsöppen, ahogy erőlködve igyekszel kordában tartani az erőt. Az áramló, kavargó, lávaforró energia kitölti tudatod, tested, teljes világod.
Téged magadat is elpusztít, hogyha nem vetsz véget neki!
De hogy is vethetnél véget olyasminek, ami ennyire hatalmas, ennyire önálló? Rajtad kívül, és túl létezik! Szabadon bocsátottad, és most már nem lehet újra rácsok közé kényszeríteni.
Hívd hát vissza! Kérj, könyörögj, hátha lelked enged, és visszatér a testbe! Hátha a vad önként vonul újra a ketrecbe…