Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Alászállva-első kép

2008.05.28

Alászállva

 

 

 

 

Kép

 

 

 

Szereplők:

 

Fehér Angyal (egyszerű fehér ruhás alak, sápadt arcú, fehér hajú lény. Fehér angyalszárnyait fehér köpeny takarja. Néma)

 

Sötét Angyal (egyszerű, fekete ruhás alak, sápadt arc, hosszú, sötét haj. Angyalszárnyait szintén köpeny rejti, fekete)

 

 

A 7-ek

(ruházatuk lehet bármilyen, de egyszerre fejezzen ki összetartozást, és különállóságot. Avagy hordhatják mindvégig az álarcosbál jelmezét)

1 (hatalomvágy)

2 (önteltség)

3 (bujaság)

4 (álszentség)

5 (rosszakarat)

6 (gyűlölség)

7 (konformitás)


 

Első kép

 

A színpad üres, és sötét, fényt nem is kap, csupán lassanként. Középen hét fekete alak, csuklyás köpenyben. A kezükben gyertya ég, arcukat alulról világítva meg. A fény csak lassan teszi láthatóvá őket, és akkor is félhomály marad. Kört alkotnak, középen egy fehér ruhás alak, rettegő arccal. A Fehér Angyal. A hetek mormogásából nem lehet szavakat kihallani, csupán az Angyal gondolatait érteni.

 

Fehér Angyal:

középen állva, rettegve tekint egyikről a másikra. Nem hozzájuk beszél, hanem magában, ha feléjük is fordul, nem nekik intézi szavait. Éppen ezért az érzelem bennük nem is indulat.

Képtelenség felfognom… Miért? Sosem tettem ellenetek, és ellenségnek tekintetek. Segíteni akartam, és azzal vádoltok, hogy vétkeztem ellenetek… Elpusztítotok, pusztán, mert nem értetek engem? Félelem van bennem… Büntetés. Bocsásd meg nekem mélységes bűnömet! Öld ki belőlem a félelem elvetett magvait! Ne hagyd kicsírázni, hisz gyorsan növő indái megfojtanak!

Fél térdre rogy

Nincs erőm ellenállni. A szavak oly erővel bírnak, mely képes széttépni lelkem…

Kezébe temeti az arcát, majd amikor felemeli a fejét, a szeméből csorgó vért (vagy könnyet) elkeni a fehér bőrön.

S megbűnhődik mind, ki vét… s büntetésük súlya… mértékben áll vétségükkel… ím az én bűnöm… s a büntetésem…

Kezét letámasztja, erejét vesztve rogy mind lejjebb

Úgy állok majd eléd… megtisztulva…

A földre zuhan, mozdulni sem bírva.

Fogadj… vissza… engem…

 

A hetek még mormolják egy ideig a szöveget, majd mikor az angyal már mozdulatlanná válik, egyszerre elfújják a gyertyákat. Néhány pillanatnyi sötétség. Aztán a fény megvilágítja a földön fekvő Fehér Angyalt, körülötte már nincs senki. Viszont a színpad széléről lassan a Sötét angyal közeledik. A Fehér angyal mögött fél térdre ereszkedve megtámaszkodva a lábán néhány pillanatig nézi a holtat. Mikor felé nyúlna, sötét.