Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Farkas-nász

2009.06.02
Ködfátyol mögül felsejlik a Hold
Átkozott jussát most követeli
Nincs oly erő, mely íly kötést felold,
Ember lelkem állat-dühvel teli.

Kirágja magát a dög, változom,
Testem görnyed a kínzó kéj alatt,
Rőt szőr alatt megfeszül az izom,
Álcám csak a holdfény-köpeny maradt

Dobban a pata, ugrom utána,
Karmaim mélyen a bőrbe tépnek,
Fog mar a húsba, az ölés vágya,
Őrjít az éjjel, szaga a vérnek.

Kéjesen vonzó szagot hoz a szél,
Nőstényi nedv, vágy-öl lángolása,
Üvöltése tűz-vágyakról mesél,
Vér-izzásban eredek nyomába.

Küzdelem nyomán vér-esküt teszünk,
Eleve rendelt, izzó szenvedély,
Egymásnak feszülő véres testünk,
Ősi törvénytől lüktet az éj...
Duruzsló éj-sötétlő ég
Feszülő kéj - közelgő vég
Ezüstlő Hold - lelkeket ront
Átkos színt hord - világra ont.

Felkel a Hold - nincs menekvés
Magához vonz, - erőd kevés.
Átkod éled, - új-szörny-képed
Forr a véred, - tested téped.

Préda szaga - még friss nyoma
Ösztön szava - visz most tova.
Hajt a véred, - az éjt kérded,
Állat lényed - meg nem érted.

Nőstény hangja - lelked marja,
Tépi, falja - elfoglalja,
Átvágsz erdőn - rohansz mezőn,
Bármely erőn, - védelmezőn.

Elrendelés, - társat akar
Üzekedést - csak hold takar
Ősi dacban - véres harcban,
Izzás lobban - farkas-arcban.