Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Álmok háza

2009.05.18

 

Magasba nyúló ormokon,

Sötétbe kúszó csúcsokon,

Fekete vár áll hallgatag,

Ködleplen holdfény zuhatag.

Nyikorgó kapun messze túl,

Kanyargó ösvény elcsitul,

Lidércfény árnya imbolyog,

Kísértő lángja fellobog.

 

Kopottas, ódon falakon,

Holdfényt ezüstlő ablakon,

Bársony brokátok felszínén,

Poros könyvtárak rejtekén,

Csendesen suhanó tünemény…

Könnypatak arcán – nincs remény.

Vérfoltos fátyla aláhull

Sóhaja mindent elárul.

 

Vőlegény várt rá, szenvedély,

Csillogás, eskü, nászi éj,

Hazug csel, hamis vád elől

Kedvese el nem meneköl…

Árulás, bosszú, áldozat

Ártatlan vérre kárhozat,

Éjféli párbaj, cselvetés,

Csattanó lövés, nevetés.

 

Árnyként suhan csak, bár még él,

Sötét tó mélyén megbékél,

Rebbenő éjkép, még egyszer

Kettős temetés, ezredszer.

Temető, népes forgatag,

Ködleplen Holdfény zuhatag

Ostoba vándor, erre járt,

Kriptánkban otthonra talált…