Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Álmok

ÁLMOK

Rólunk mindenki azt hiszi, nem álmodunk. Az álmok azok "kiváltsága" akik éreznek. Akik léteznek. Van lelkük, érzik a fájdalmat. Mi nem álmodunk.

Legalábbis mások ezt gondolják.

Álom… Míg az ember alszik, az agy igyekszik helyre tenni mindent, amivel ébren nem tudott megküzdeni. Csak keveseknek van fogalmuk róla, hogy milyen fontos is ez a folyamat. Kivel ne fordult volna elő, hogy sírva, reszketve, sikoltva ébredt fel egy-egy rémálom után. Szerencsére ez nem történik meg túl gyakran egy egészséges embernél. De milyen érzés lehet álomról-álomra így ébredni? Én tudom.

A legendák sokszor tévednek. És nem kevesebbszer túloznak. Valóságalapjuk elvész a századok alatt, és lassanként minden kapcsolatát elveszíti az igazsággal.

Álmodunk. Bár talán nem ez a legjobb szó rá, de ez az egyetlen, amivel érthetővé tehetem a dolgot. De számunkra mindez mást jelent, mint az embereknek.

Lelketlen szörnyként gyilkolunk, nem törődve azokkal, akik általunk vesznek el, és jutnak kárhozatra. Valóban, mennyivel könnyebb olyat megölni, akit nem ismerünk. Akiről nem tudjuk, mit érez, kit szeret, mire vágyik, mitől retteg. Nem tudjuk, ki várja haza, és miért akar olyan nagyon élni. Csupán elvesszük tőle a legfontosabbat, azt, ami mindezek alapja, a létét.

A legendák így írnak le minket, és sok igazság van benne. Nem érzünk bűntudatot. Nekünk nem számít, hogy akit feláldozunk, ki volt. Nem számít, hogy jó, vagy rossz ember volt. Általában csak rosszkor vannak rossz helyen. Legalábbis az ő szemszögükből. Mi úgy véljük, ez volt a sorsuk, ahogy a miénk is. Önigazolás? Meglehet. A természet törvénye, hogy a gyengébb elhullik, és prédául szolgál az erősebbnek. A falka-érzés megvédheti egy ideig az elesetteket, de végül magára hagyják, aki nem elég gyors. És az oroszlán elkapja az antilopot…

Nem érzünk bűntudatot, nem érzünk szánalmat. Nem érzünk semmit. Hisz nincs lelkünk. Ezt mondják a legendák. És óh, ez esetben milyen igazak! Csak a legendák nem beszélnek az átokról, mely fajomat sújtja. Hogy is beszélhetnének olyasmiről, amit csakis mi tudunk!

Ki gondolná, hogy álmodik az is, aki nem alszik? Tudattalan pihenésünk nem alvás, de a „nyugalom” sem az, aminek látszik. A rémálmok ideje. Nem is álom ez, sokkal borzalmasabb. Átok, mely arra kényszerít minket, hogy szembesüljünk saját tetteinkkel, és lényünkkel. Átok, mely megmutatja nekünk azt, amit olyan nehéz lenne másképp látni, önmagunkat, egy másik lény szemével. Átok… újraélni áldozataink életét, utolsó óráikat, perceiket, érezni érzéseiket, gondolni a gondolataikat, ismerni őket legmélyebb valójukig. Átok, prédává válni, aki előled menekül. Álmok, melyek a valóságot mutatják, csak éppen a másik oldalról. A vámpír áldozatának szemével…

Rólunk mindenki azt hiszi, nem álmodunk. Az álmok azok "kiváltsága" akik éreznek. Akik léteznek. Van lelkük, érzik a fájdalmat. Mi nem álmodunk.

Legalábbis mások ezt gondolják… 

 

Álmok